Para Lyrics – Manuel

Para Lyrics Meaning

[1. verze]
Ebben a részben az előadó egy mély, depressziós állapotot ír le, ahol minden nap újabb problémát hoz, és úgy érzi, mintha egyre jobban elsüllyedne a saját gondjaiban. A futóhomok hasonlata jól mutatja, hogy bár próbál küzdeni, egyre nehezebb kimásznia a helyzetből. A fű (joint) és az alkohol csak átmeneti menekülést adnak, de a valóság továbbra is zord marad. A stop gomb nem működik, vagyis nem tud megállni, hogy szembenézzen az érzéseivel. Újra és újra ugyanazokat a káros szokásokat ismétli, miközben egyre mélyebbre süllyed a szorongásban. Az is kiderül, hogy szeretetért és elfogadásért küzd, de úgy érzi, ezt nem kapja meg magától értetődően, ezért fordul a szerekhez. Mégis tudja, hogy ez az út nem vezet jóra.

[Refrén]
A refrénben a “para” szó visszatérő motívumként jelenik meg, utalva a szorongás és a félelem állandó jelenlétére. Az előadó próbálja elnyomni ezeket az érzéseket különböző szerekkel, de ezek csak ideiglenesen segítenek, és már annyiszor próbálta ezt, hogy szinte elveszíti az irányítást. Az egyensúly, vagyis a “balansz” hiánya miatt folyamatosan menekül, mert nem találja a helyét, és szeretné úgy látni magát, ahogy mások látják, de valami mindig eltorzítja az önképét.

[Átvezető]
Itt egyfajta vágy jelenik meg a gyógyulásra. Csak egy “sebtapasz” kellene, vagyis egy kis segítség, hogy elfeledje a múltbeli sebeit, különösen valaki mellett, akit szeret. Azonban hiába próbál változtatni, valami miatt nem tud továbblépni. Egy “holtpontot” keres, egy olyan pillanatot, ami átbillentené ebből az állapotból egy jobb irányba, de ezt még mindig nem találta meg.

[2. verze]
Ebben a részben a telepi életre és a versengésre utal. Megfogadta, hogy nem marad lent, vagyis ki akar törni ebből a közegből, de sokan irigylik a helyzetét, és megpróbálják átvenni az ő szerepét. Az emberek szívnának és gondolkodnának helyette, vagyis mások is megpróbálnak beleszólni az életébe. A “pszichopata” említése arra utalhat, hogy önmagában is érzi a belső káoszt, míg mások talán megijednek tőle. Az utolsó sor egy marionettbaba képével mutatja be, hogy úgy érzi, mintha nem is ő irányítaná az életét, hanem valaki vagy valami más mozgatná.

[Refrén]
A refrén ismét visszatér, ezzel is hangsúlyozva, hogy a szorongás és a menekülés érzése állandó körforgásban van. Az előadó továbbra is próbálja elnyomni a fájdalmat, de a megoldás még mindig nem jött el. Az egyensúly nélküli állapot, a bizonytalanság és a belső harc folytatódik, miközben vágyik arra, hogy más szemmel lássa önmagát.